Engedjétek meg, hogy elmeséljem annak a történetét, hogy miért lett az életem fontos része a szakmám és hogy miért is mondom azt, hogy a ”nagymama emlékének ajánlom szalonom.” Engem már korán, egészen kisgyermekként megérintett a szakma, és az ezzel járó emberi kapcsolatteremtés szépsége. Valójában gyermekkorom óta ebben a szakmában nőttem fel, mikor szinte minden nyári szünetet az apai nagymamám mellett tölthettem el. Nagyon szerettem őt, és szeretem még most is – bár már nagyon régen nincs közöttünk.

1917-ben született. Kitanulta a szépségipar minden területét. Fodrász, kozmetikus, kéz- és lápápoló lett. Akkoriban ezt együtt tanították. Nagymama 2 háborút is átélt, fodrász férjével, a családi vállalkozást végül elvesztették.Mégis végig hű maradt szakmájához! Hiszen sokszor ez segítette ki őt a kilátástalannak látszó élethelyzeteiben is, töretlen kitartása,és rendíthetetlen hite mellett, végül egyedül nevelte fel 5 gyermekét. Sokat mesélt azokról az időkről, az akkori szakmáról, hogyan fésülte a hatalmas kontyokat, hogyan készítette a krémeket gyógyfüvekből,és mennyien vették igénybe a gyógypedikűrös szaktudását, mert ahhoz is értett ám nagyon.

Szerettem ahogyan mesélt, sokszor kacagva, néha nagy tanulságokkal. Példamutató egyénisége volt, ittam szavait! Kedves, és örök emlék számomra a postaláda jellegzetesen megcsörrenő hangja, a kis udvari vaskapuján, ahogyan a vendégei bedobták az akkori időpontfoglaló levél cetlit, mi gyerekek pedig rohantunk mezítláb az udvaron át, kivenni a rövidke kis üzenetet:

“Jolánka, holnapután jönnék, délután 15 óra, Üdv.: Nagyné”

Nagyon sokan szerették őt, és a munkáját is. Az ő szakmai szeretete, és a vendégei ragaszkodása inspirálta ennek a szalonnak a filozófiáját. Amennyiben szívesen szépülnél és töltődnél fel egy nyugtató, pihentető környezetben, várlak szeretettel szépségszalonomban!

Enikő